Toscana_2017.április
Tavasz van, körülöttem ébredezik a természet, a nap déli sugarai már kellemesen melegítenek. Elmaradhatatlan napszemüvegem mögé rejtőzködve, csitítom lelkemet.
Magam vagyok. E pillanatban bárki rám tekintene, nem is sejtené, micsoda örömmámor, lelkesültség és hála kerekedik felül bennem, egymással versengve.
Az „Én időmet” töltöm Toscana-ban.
Jelenemben és képzeletemben széttárom a karomat és átölelem a várost, ahova ismét visszatértem. San Gimignano-ban vagyok. Nem tudok betelni a házak fölé magasló családi tornyok szépségével. A főtér bájával, a lüktető nyüzsgéssel, a boltok fenséges gasztronómiai kínálatával.
Az életutam során volt idő, amikor eltékozoltnak éreztem minden percet, amit nem a szerelmemmel, vagy nem a gyermekemmel töltöttem. Majd megtanultam méltányolni ezeket a pillanatokat, de minduntalan mardosó bűntudat kísérte.
Ma már különösen értékelem a magammal töltött időt. Ilyenkor lecsendesedik a hétköznapi rohanás, a rutinból végzett teendők sora, erőt és pozitív energiát gyűjtök, hogy ismét összhangra találjak.
Most pedig töltekezem mindazzal a szépséggel, ami körülvesz Toscana-ban.
Már nagyon vártam, hogy újra San Gimignano kopott kövein barangolhassak. Újra betérhessek a kedvenc cukrászdámba, ahol egy cappuccino mellett elfogyaszthatok egy mennyei Cannoli-t, ezt az isteni finom, könnyed, Szicíliából származó édességet, amit itt olyan csodálatosan készítenek.
Ez a töltött tésztarolád, egy igazi különlegesség, hiszen a tésztája liszt, cukor és bor. A tölteléke pedig ricotta, amelyet itt San Gimignanoban, mindig kandírozott naranccsal készítenek. Fenséges, kihagyhatatlan. Elhatározom, hogy otthon magam is elkészítem ezt a finomságot majd. Kiváló lesz, amikor néhány pohár bor mellett a barátainkkal hosszúra nyújtjuk az éjszakát, belefeledkezve vidám beszélgetéseinkbe.
A másik nagy kedvenc, ami nélkül haza sem mehetek, az egy igazi toszkán finomság, a Panforte di Siena nevű desszert. A XIX. században készítették első ízben a Sienában megrendezésre kerülő Palio lovasversenyre egy előkelőség számára, ezért maradt meg nevében is az édesség eredete.
San Gimignano-ban mindig ugyanabban az üzletben vásárolom a panfortét a La Buca-ban. Lehetőleg mindenféle méretben és ízben. Kiváló ajándék és bizony annyira isteni, hogy nem árt belőle bespejzolni egy keveset magunknak otthonra is.. Az „erős kenyér” elnevezését egyébként fűszerezettsége miatt kapta. Emellett főként a szárított és kandírozott gyümölcsök, valamint a méz dominál az édességben. A képen az én személyes kedvencemet látjátok, amelyben a kandírozott sárgadinnye és a mandula kapta a főszerepet. Igazán mennyei.
..és ha már San Gimignano-ban járunk a csodás édességek mellett válasszunk bátran a helyi vaddisznósonkák és vaddisznó szalámik kínálatából is és érdemes megkóstolni a helyi, fehér borukat; a Vernaccia-t.
Belső utazásom ismét egy csodás kulináris élménnyel párosult, éppen úgy ahogyan én szeretem. Buon Viaggio, ha te is útra kelnél 🙂
